Hányszor vert el talán százszor
bennünket a nyári zápor
Sárba döngölt bőrig áztunk
amíg szállásra találtunk
mennydörögve támadt hátba
villám csapott a nagy fába
elverte a jég a határt
kicsépelte a gabonát
nem imádkoztunk eleget
félve kémleltük az eget
gyengék voltunk tán a hitben
ezért vert a sors az isten
vihart veszélyt elriasszon –
nem volt aki harangozzon
s megismétlődik még százszor
zápor ver el minden nyáron
akkor is ha már nem élünk
mennydörögve jön el értünk
akkor is ha már nem leszünk
kicsépeli az emlékünk…