A bálványosi alkotótábor szervezői minden évben kiemelnek a meghívottak közül egy művészt, akinek egyéni kiállítást szerveznek. Hegedűs Ferenc támogatásával a Kosztándi Galériában állított ki Bardócz Lajos (1936) kolozsvári származású, jelenleg Berkenyén (Magyarország) élő grafikus.
Bardócz Lajos kiállítóterét bejárva, „a mindenséggel mérd magad” József Attila-i felszólításra támaszkodom. Az egyszerű nagyság, tiszta értékrend felemelő végtelen szabadságát, a mértéktartás bölcsességét és a létezés küldetésszerű magaslatát ismerhetjük fel. Felemelkedő és ereszkedő mozgásban lévő alakjai kiszólítanának mindennapi tétlenségünkből. Felvállalt küldetések, megélt sorsok, szellemi közvetítő szerepkörök és a felszín mögül felsejlő „mindenséggel mérd magad” alapigazságok vezetnek. Kollektív jelképei személyes víziókban kelnek életre, lendületes ecset- és szénvonásai feltörő energiákat, drámai élethelyzeteket és férfias karaktereket idéznek. Lovas képein a tiszta ösztönt egy magasabb szellemi világ szolgálatába állítja és sorsvállalássá nemesíti. A képek figurái egymagukban jelzik, hogy az állásfoglalás tettértékű és visszafordíthatatlan. A társképeken, triptichonokon visszatérő motívumok nyomatékosító szándékúak és erejűek. A képek drámaisága, feszültségteremtő ereje magasabb szintű létezés irányába inspirál, Krisztus világszintek között lebegő alakja a tiszta szellemi lét auráját érzékelteti. Fekete, erős szénvonalak tátongnak hasítékként a megsebzett világrenden. Gyűrött és ragasztott felszínek jelzik, hogy a látható világ mögött mindig felsejlik a múlt szövedéke. A diófapáccal, temperával sajátosan kezelt felületből fel-feldereng az élő erezet biztonsága. Bardócz Lajos történelmi összefüggésben értelmezi világképét. Az archaikus sámánlét szintén a világszintek közötti átjárhatóságot, az őselemekben kiteljesülő alkotói szabadságvágyat hozza felszínre. Itt a színek izzása egy felfokozott és érzékibb alkotói vágyat inspirál. A kezek varázsa és azok visszatérő jelképes mozdulatai a művészlétet is jelölik. A történelmi arcképcsarnok karaktervonásainak értelmező ábrázolása a jelen emberének értékőrző felelősségét szólítja meg. Az épített örökség az erdélyi létezés néma tanújaként van jelen, antropomorf jelleggel rajzolódnak ki a szárhegyi várfalak, és egy letűnt világkép tanúiként állnak őrt néprajzi tárgyak. Bardócz Lajos képei a művészlét felelősségteljes világlátását mutatják, amely rendelkezik a rendteremtés és egy magasabb rangú létezés hitével.
DEÁK FERENC