Az illyefalvi rendőrség két megbízottja, a csendőrség és Molnár Károly, a kórház kilakoltatását követelő egykori ingatlantulajdonos, valamint az őt kísérő hozzátartozók, köztük egy biztonsági cég alkalmazottjai (akik lapunknak azt mondták, Molnár Károly barátaiként és nem a cég megbízottjaiként vannak jelen) tegnap reggel a kitűzött időpont előtt érkeztek a helyszínre. Megjelent Kolcza Jenő végrehajtó asszisztensével, pontosan 10 órakor bement a kórház épületébe, ahol ifj. Bálinth István kórházmenedzser fogadta. Közölte érkezése célját és elindult körbejárni az épületet.
Néhány perc múlva megérkezett dr. Bálinth István, felmutatta az ingatlan telekkönyvét, ami azt bizonyítja, hogy a kórház nem a Molnár Károlyé, mert ő már eladta, tehát nem jogszerű, hogy ő akarja kilakoltatni az egészségügyi intézményt, és kérte a behatolókat, hogy húzzák fel a védőpapucsot, de ezt Kolcza Jenő azzal utasította vissza, hogy ez az épület mától nem kórház. Rövid szóváltás következett, hogy kinek a feladata és felelőssége a bent fekvő betegről gondoskodni, a kérdés nem dőlt el, Bálinth doktor ezt követően távozott a helyszínről.
A végrehajtó elrendelte a főbejárat zárának lecserélését, a Molnár-hozzátartozók azonnal neki is láttak. A helyszíni történések után Kolcza Jenő lapunknak elmondta: kihívta a SMURD-mentőt, a beteg állapotát nem tekintették sürgősségnek, és elfogadták a páciens kérését, miszerint kiutalásáig marad a szentkirályi kórházban. A végrehajtó ajtókat lezáró szárazpecsétjének őrzése a Molnár felelőssége, bármelyik fél kérheti a felszerelések, műszerek, egyéb bezárt tárgyak leltározását és elszállítását, de ez csak az ő jelenlétében történhet meg – közölte Kolcza Jenő. Kérdésünkre, tudott-e arról, hogy az ingatlan már nem a Molnáré, a végrehajtó azt mondta, erről csak nemrég értesült, amikor a kórházat működtető Andimex cég (a Bálinth-Molnár korábbi közös vállalkozás) erről tájékoztatta. „Az ítélet négy éve érvényes, több rendben sikerült Bálinthnak felfüggesztenie a kilakoltatást, ezúttal nem, így nekem végre kell hajtanom, nem tisztem a jogosság elbírálása”– mondotta Kolcza Jenő.
Az ingatlan jelenlegi tulajdonosa nem volt jelen, a több éve pereskedő felek, akik tizenkét évvel ezelőtt együtt álmodták meg a magánkórház létesítését, a saját álláspontjukat mondták el. Bálinth István a kilakoltatás jogszerűtlenségének megállapítását és a Molnár-házra épített kórházba befektetett 550 ezer lejes beruházása megtérítését követeli a törvényszéken egykori cégtársától, Molnár Károly szerint pedig Bálinth „tíz éve nem fizet bért, huszonnyolc pert indított ellenem, mindeniket megnyertem, kivéve egyet, amikor tévedtem. Elismertem, hogy tartozom neki a modernizálás árával, de a bérben lévő lakás modernizálása nem jelent tulajdonjogot, csak anyagi követelést. (…) Az új tulajdonossal szerződés van, hogy csak akkor adom át a lakást, amikor sikerült kilakoltatni innen a bitorló Bálinth Istvánt. Közjegyző előtt aláírt szerződés van, előzetes szerződés, utólagos szerződés, kiegészítő dokumentum, hogy amikor ki van innen lakoltatva a bitorló Bálinth István, akkor átadom neki a lakást.”
Dr. Bálinth István kérte, legyenek figyelemmel, mert beteg fekszik a kórházban, Molnár válasza: „Nem érdekel. Maga tudta két hete, és direkt ezért tette, hogy védőpajzsot, élő pajzsot tegyen ide. Ez is aztán pofátlanság!”
A vita közben Bálinth távozott, Molnár összepakoltatta a holmit néhány szobába, lehetetlenné téve, hogy ott orvosi tevékenységet folytassanak. Az egy nappal korábban műtött páciens hozzátartozója, Fekete Attila ellenben nem nyugodt, mert „azt mondták, mindent megoldanak, de ez nem megoldás, hogy itt embertelen módon kiabálnak, és fent a beteg fekszik. Normális helyen ez nem így működik. A beteg nem fogadhatja el, hogy átszállítsák állami kórházba, mert Romániában nem biztosított személy, és itt fizette a költségeket. Ha átviszik az állami kórházba, ki fizeti a költségeket? Jönnek, elhordják a műszereket, kiabálnak, és közben itt van a frissen műtött beteg.”
A tegnap reggeli kilakoltatást a kórház gyermekorvosa is végignézte, lapunknak nem nyilatkozott, csupán azt mondta, ügyvédjéhez fordul: „Nekem nincs bent betegem, én gyermekorvos vagyok. A doktor úr kihívatott, van egy beteg, és azt mondta, ha jönnek a látogatók, jöjjek ide. Tudom, mi a teendőm orvosi szempontból.”
Lapunk korábban ismertette, hogy a 2006-ban megnyitott magánkórház körül tulajdonjogi-pénzügyi követelésekről szóló pereskedés folyik, amiben a tegnapi fordulat sem hozott végleges megoldást egyik fél számára sem, az viszont biztos, a háromszékiek és a távolabbról érkező páciensek egyelőre szegényebbek lettek egy választási lehetőséggel, ami a hazai bizonytalan egészségügyi ellátás szempontjából igencsak lényeges.