Utcabútor és szegélyfa az út mentén a Grand Teton Nemzeti Parkban
Napjainkban egyre több települési önkormányzat építi, rendezi, szépíti környezetét, pihenő- és szórakoztatóparkokat építenek, degradált területeket rehabilitálnak. Örvendetes kezdeményezések ezek, a közösségi közérzetet javítók, s a messziről érkezők is vonzó emlékképet vihetnek magukkal.
Azok, akik a Kárpát-medence más térségeit járják, a gondozott portabejáratokat, a járdák melletti élősövényt, a virággruppokat, az utcai fák és cserjék sorát látva nemegyszer szégyenkezve gondolnak az itthoni gyomos, kórós, kidőlt-bedőlt kerítéses utcákra. Ezért közösségi öröm minden lépés, amely településeink szépítéséhez nyit utat.
A környezet ékessége az utcabútor is, az ülőalkalmatosságok, asztalok, hulladéktároló alkalmatosságok, buszmegállók és egyebek. Ezek elkészítésének és kihelyezésének alapelve, hogy anyagában, formájában, színezésével környezetbe illő, praktikus, tartós és lehetőleg olcsó legyen.
Gusztustalanságával felülmúlhatatlan az, amit Kolozsvár egyik mostani bírója tett, amikor a szeméttartókat és a park padjait is a kincses városban nemzeti színűre festette. Szerencsére jobb ízlésű utóda apránként kicserélteti ezeket a fantáziát ocsmányságok felé mozdító szörnyűségeket, mert a köpőcsészéket nem szokás nemzeti szimbólumokkal ékesíteni.
Utcabútorok dolgában sokszor a tapasztalatlanság vagy a rutinmegoldások is rossz útra vihetnek. Nem kell például mindenhová rideg betonkolosszusokat telepíteni, amelyek a táj képét rondítják. Nyugaton járva-kelve, különösen Észak-Amerikában láthattunk olyan utcabútorokat, padokat, asztalokat, pallókat és hidakat, amelyek végtelenül egyszerűek, helyi anyagokból — rendszerint fából, kőből — épülnek, rusztikusak, olyanok, hogy a rongálásra hajlamos semmirevaló emberek vagy a nagy erejű állatok sem tudnak kárt tenni benne.
Útfelújításra készülnek a Kökös—Csíkszereda országúton. Az út mentén vágják a fákat. Almát, körtét, egyebet. Ez juttatja eszünkbe, hogy a szemfüles polgármesterek, mások innen micsoda remek utcabútor-anyaghoz juthatnának. A gyümölcsfarönkök félbe metszve gyönyörű erezetűek és tartósak. Ha az elágazásokból is rászabnak egy-egy csonknyit, rendszerint térplasztikai értékűek. Bizonyára az útügyiektől olcsón meg lehetne szerezni ezt a faanyagot.
Azon is csodálkozunk, hogy a szobrászok és szobrászkodók nem csaptak le eddig ezekre a gyönyörű körtefatörzsekre például.
