„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa” – ezzel a bibliai gondolattal indult az idei tábor Uzonkafürdőn, a családi vagy iskolai környezettől eltérő közegben. A program pedig azt a célt szolgálta, hogy a személyek közötti különbségek ellenére tudjuk egymást elfogadni, tudjuk egymást segíteni. Kicsik és nagyok, fogyatékkal élők és segítőik, gyengék és erősek mind tele voltak kalandvággyal, játékossággal, energiával. Együtt néztek szembe a kihívásokkal, és ahogy teltek a napok, úgy formálódott lassan kerek egésszé a csapat. A reggeli áhítatok megadták az alaphangot, majd a gyerekek játékok által kaptak egymásról újabb és újabb információkat, a mesék révén csodálatos történeteket ismerhettek meg a barátságról, hogy aztán rajzaikkal ők is bemutathassák legjobb barátaikat. Történeteket hallottak gyermeki hitről, és ebből a hitből kinövő csodákat élhettek át, a kézműves-tevékenységeken készített tárgyakkal pedig meglephették a tábor összes résztvevőjét apró, mégis nagy értékkel bíró ajándékokkal. A programokat szabadtéri játékok, csapatversenyek, sporttevékenységek színesítették önkéntes fiatalok hozzájárulásával, akik segítő szándékukkal és szeretetükkel pillanatok alatt megnyerték a gyerekek bizalmát, és vidámmá varázsolták napjaikat. A strandolás is része volt a mindennapi szórakozásnak, esténként tábortűz koronázta a napi tevékenységet, ahol folytatódhatott az önfeledt játék, móka, kacagás, éneklés.
A fiatalok a társas kapcsolatok rejtelmeit igyekeztek megfejteni: az egy közösségbe való tartozás szükségének témáját járták körbe. Ugyanakkor érdekes témának bizonyult a kereszténység felvállalásának kérdése is egy olyan korban, amelyben a trend, a divat és a megfelelési kényszer nagyban meghatározza egy fiatal életét: Mit jelent keresztény fiatalnak lenni a XXI. században, hogyan kell szembenézni a kirekesztéssel, a gúnyolódással? Többek, lelkileg gazdagabbak vagyunk-e kereszténységünk által? A felmerülő kérdések kapcsán kialakult beszélgetéseket minden alkalommal kíváncsiság, őszinteség, néha kételkedés, öröm és felszabadultság jellemezte. A tábor résztvevőitől kapott pozitív visszajelzések és egybecsengő vélemények nyomán megállapíthatjuk, hogy jó volt együtt lenni, legalábbis ott és akkor.
Sikerélménnyel és hittel zártuk a négynapos tábort, azzal a meggyőződéssel, hogy „bármily titokban cselekszel is jót, virága évek múlva is fejedre hulldogál” (Gárdonyi Géza). Köszönet érte minden résztvevőnek, a szervezőknek, a segítőkész önkénteseknek és mindazoknak, akik a tábor megszervezésében segítségünkre voltak: Diakónia Keresztyén Alapítvány, Írisz Ház, HEKS, Diakonie Austria, valamint a hollandiai Emmen testvérgyülekezet.
Fábián Kinga