Zengett az egész környék. Felhívtam a 112-es segélyszámot, ahonnan a rendőrséghez kapcsoltak. Nem kellett különösen bizonygatnom, jól hallhatták a telefonban is az elviselhetetlen zenebonát. Megköszönték a hívást és megígérték, hogy intézkednek. Legnagyobb csodálkozásomra nagyon rövid időn belül elhallgatott a zene. De korai volt az örömöm és a megelégedésem, hogy a rendőrség mégis teszi a dolgát: nem egészen tíz perc elteltével a zenebona éppen úgy folytatódott tovább. Gondoltam, még várok, hátha végre nyugalom lesz. Negyedóra múlva újra csengettem a 112-est. Már emlékeztek, szó nélkül kapcsolták újra a rendőrséget. Kevesebb lelkesedéssel ugyan, de újra megígérték, hogy intézkednek.  Félóra múlva újra csengettem és megkértem, hogy kapcsoljanak olyan intézményt, amely képes végre nyugalmat teremteni a környéken. Újra a rendőrséget kapcsolták. Már nem kellett bemutatkoznom. Ekkor tudtam meg, hogy a Puskás Tivadar utca végén lakó család éppen valami születésnap alkalmával szórakoztatja a környék lakóit. Azt is elmondták, hogy megbüntették őket csendháborítás miatt, de ennél többet nem tehetnek, mert a törvény őket is kötelezi, és figyelembe kell venni az egyéni jogokat is. Mikor rákérdeztem, hogy azoknak a kívülállóknak, akik kénytelenek a buliban részt venni, milyen jogaik vannak, türelemre intettek, hogy hátha be fogják fejezni. Újabb ígéretet kaptam, hogy még egy járőrt kiküldenek. Ekkor fogalmaztam meg kérdéseimet. Önkéntelenül arra gondoltam, hogy nem is olyan régen ugyanígy hallgattuk a kéretlen zenét, és még masíroztunk is hozzá...
Most nyugalom van. Remélem, hogy nem kezdődik újra a buli. Azért még megjegyzem, hogy látszólag csak az én ingerküszöbömet haladta meg az esemény. Amikor este hat óra körül hazaérkeztem, és meghallottam az éktelen zenebonát, a szomszédok elmondták, hogy már régóta folyik a ricsaj, de nincs mit tenni, ilyen országban vagyunk kénytelenek élni. Tényleg nincs mit tenni, el kell tűrni mindent? Farkunkat lábunk közé húzva kell sunyítanunk, mint a kóbor kutyák? Szerezzünk érvényt írott  és íratlan törvényeinknek, kényszerítsük az illetékes szerveket, hogy minden esetben lépjenek fel és tegyék a dolgukat, amiért létrehoztuk és fizetjük őket! Ezért gondoltam, hogy megosztom a történteket.
Szakács Béla,
Sepsiszentgyörgy