Párizsi levelek /2.A félthető Európa

2016. szeptember 10., szombat, Kitekintő

Az Akadémia levéltárában hagyatékát átkutatva került kezembe Molnár Tamás magyar származású katolikus amerikai filozófus jó huszonöt éve Párizsban megjelent – magyarra még le nem fordított – könyve. Időszerűbb, mint gondolnánk. Címe: Európa zárójelben.

1990-ben a két, Európa fölött bábáskodó nagyhatalom egyike éppen agonizált, de a maga után hagyott anyagi és szellemi infrastruktúrájának maradványai még alkalmat adtak a riválisával való összehasonlításra. Molnár nem is rágta meg szavait: Washington a kontinens nyugati felén, lépésről lépésre, kifinomult, leplezett eszközökkel éppoly sikeresen érvényesítette ideológiáját, mint keleti ellenfele korábban a maga elefántlépteivel. A két riválisnak „párhuzamos víziója volt az emberiség boldogulásáról”. Hatalmukat a materializmusra és az internacionalizmusra építették. A marxista szovjet modell és a neoliberális „Made in USA” zárójele között Európa fokozatosan depolitizálódott, és elvesztette a sorsa fölötti uralmat. Amit Molnár a legjobban fájlal: Winston Churchill és Charles de Gaulle óta Európának nincs saját ideológiája, amely révén kifejezhetné és érvényesíthetné identitását. Napjainkban – a brexit után – e kijelentés érvénye szembetűnőbb, mint valaha. Molnár Tamás tucatnyi világnyelvre lefordított kéttucatnyi könyvében rántotta le a leplet az atlanti civilizáció utópiagyártóiról, akik ideológiai üzemanyagot szolgáltattak az üzleti-pénzügyi lobbik által megnyergelt amerikai külpolitikának. 2013-ban Manuel Valeriu fordításában a bukaresti Logos Kiadónál is megjelent Molnár két alapműve, az Én, Symmachus, illetve a Lélek és a gép.
Európa keleti felében történt rendszerváltozások új esélyt adhattak volna Európa szuverenitásának. Molnár úgy vélte, hogy noha a nyugati életszínvonalat szeretnék megközelíteni, az itteni állampolgárok tekintélyes része fokozatosan tartani kezd az amerikai ideoló­giától. A nemzet, a vallás, a tradíciók még erősek, és ha megtépázva is, de kiállták a kommunizmus pusztító lelki viharát. A kontinens nyugati felén viszont a hedonizmus, a mindent megengedő önzés, a fogyasztás őrülete határozza meg az életvilágot. ,,A kölcsönhatás izgalmas jövőt ígér – írta Molnár. – Kivételes lehetőség, hogy ugyanaz a kontinens, ugyanaz a civilizáció a viszonosságtól gazdagodva haladjon tovább az útján. Az egyik fele a modernitással, a másik a hagyomány emberi értékével gazdagítja a másikat.” Európának vigyáznia kell, hogy a technokrata világszemlélet, a kozmopolitizmus, a nemzetközi finánctőke ne torzítsa tovább amúgy is megviselt arcát. A jövő Európája – figyelmeztet – akkor fog hatalmas erővel bírni, ha nem az Egyesült Államok képére formálja magát, hanem a nemzetállamok (pontosabban: a patrióta államok) kölcsönös együttműködésére törekszik.
A 2010-ben elhunyt magyar szerző azonban látta az érem másik oldalát is: a hatvannyolcas nemzedék utópikus merevségét, akik ideológiáktól bódultan, gőgös felsőbbrendűséggel vetik meg a nemzeti érzést, a természetes emberi közösségeket, a családot, a gazdag európai hagyományt. Neveltetésüknél fogva a felsorolt értékeket múzeumba helyeznék, hogy a más kontinens turistái pénzért tanulmányozhassák azt, amit ők már meghaladtak. Az európai elit tekintélyes része ismét ,,új embert akar” faragni tévéző médiatársaiból, noha már két ízben is volt katasztrófába torkolló – fasizmus, kommunizmus – példa erre. Az egyén a liberalizmus szerint történelmileg is megelőzi a közösséget, és a társadalomban csak ő az egyetlen értékforrás. Az egyének egymás közötti szerződései hozták létre a társadalmat azért, hogy (gazdasági) érdekeiket érvényesítsék. Tehát a liberalizmus egy határozott emberképpel (antropológiával) rendelkezik, amit mindenáron érvényesíteni akar. Európa nyugati és keleti felének egymásra találása – ezek szerint – arra jó, hogy a tőkével rendelkező nyugati érvényesítse érdekeit a keletivel szemben. A többi csak kulturális-ellenkulturális, turisztikai és fogyasztói delírium.
Miért is féltette Molnár negyedszázaddal ezelőtt Európát a modellnek tekintett Egyesült Államoktól? Azért, mert végső soron Amerika a különböző okokból odavándorolt egyének konglomerátuma, akik térben és időben elvágva gyökereiktől, felmenőik történelmétől, könnyebben manipulálhatóak. Európa népeinek viszont még van történelmimúlt-tudata, noha az új típusú oktatás már kikezdte azt is. Európa egy része még ragaszkodik a hagyományaihoz, és sajátos mentalitású. Európának is megvannak a maga ideái és ideáljai, de gazdag tapasztalata birtokában képes visszafogni magát. Csak a nemzet hagyományaihoz szervesen kapcsolódó társadalmi háló képes felkészíteni az egyént az alkotó életre: mederbe terelve környezetére kevésbé gazdagítóan vagy színesítően, inkább zavaróan ható egyénieskedését.
Líbia, Szíria, Irak tönkretétele, az ellenőrizetlen bevándorlás passzív elviselése, sőt, elősegítése egy uniformizált, belső ellenségeskedésektől tizedelt, vagyis amerikanizált társadalom megvalósításának fontos szakasza. Hogy ebben mennyi a tervezett és mennyi a véletlenek összjátéka, azt nehéz megmondani. Mindenesetre az európai civilizáció igazán nagy vívmánya nem a legfelsőbb bíróságok által előírt, majd kikényszerített emberi jogok, hanem az objektivitás szellemisége.
A médiaipar most ezt is tönkreteszi.

S. KIRÁLY BÉLA

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 488
szavazógép
2016-09-10: Kiscimbora - :

A koca kacsavadász (Benedek Elek: Öcsike levelei az ő nadselű gondolatairól)

Édes nagyapóka lelkem, mint ahogy volt idő, amikor „sem ég, sem föld nem voltanak”, azonképpen volt olyan idő is, amikor én sem a világbékéért, sem az állatvédelemért nem lelkesültem. Ez az idő, persze, szép gyermekkorom ideje, amikor még nem valék első gimnazista, csak elemista, az is csak második. Ó, felejthetetlen szép gyermekkor, amikor még azt hittem, hogy a hintalóval végig lehet nyargalni az egész világon, sőt, azon is egy sánta arasszal túl, amikor azt hittem, hogy a nyíl az igazi fegyver, mert hát Árpád apánk ezzel szerezte meg az alföldi szép nagy rónaságot! Hát igen, volt nekem akkor egy nyilam, és szörnyen unatkoztam, mert egyedül lézengtem Cenci néni rózsadombi kertjében.
2016-09-10: Élő múlt - :

Hencz Hilda: Magyar Bukarest (26. / részletek)

A magyarok válasza az agresszív román asszimilációs politikára 1927-től öltött konkrét formát, amikor megalakult a Magyar Revizionista Liga, és 1933-ban a Magyar Párt kongresszusa programpontjai közé iktatta Székelyföld autonómiáját. Ugyanakkor a Magyar Párt 34 alkalommal fordult a Nemzetek Szövetségéhez vagy különböző külföldi vallási egyesületekhez, nemzetközi érdeklődést keltve. Másfelől a román kormány igyekezett bebizonyítani, hogy a magyar kisebbség nem hűséges a román államhoz.