A három legény, még el sem temették az apjukat, összeverekedett afelett, hogy melyiküké legyen a bika hármuk közül. Amikor aztán istenesen véresre verték egymást, abban egyeztek meg, hogy építenek hárman három pajtát, a bikát eleresztik, s azé lesz, akinek a pajtájába fut.
Hej, épít a két idősebb legény olyan pajtát, hogy a pap is ellakhatott volna benne, a kisebbik pedig, aki kicsit bolondos is volt szegény feje – nem is hívták másként, csak bolondos Gyurkának –, nyírfavesszőből tákolt egy pajtácskát. No, bezzeg kacagott a két idősebb legény, s már előre csúfolódtak Gyurkával, hogy a bikának majd csak több esze lesz, mint neki.
Jól van hát, no: kieresztik a bikát az udvar közepébe. Rekkentő meleg nap volt, s a szegény bika olyan erősen legyezett a farkával, hogy nem találta helyét. Csak nagyot ugrik egyszer, megtáncolja magát, s egyenesen befut a bolondos Gyurka pajtájába.
No, volt irigykedés! De Gyurka egy kukkot sem szólt, kötelet kötött a bika fejére, s elindult vele a vásárra.
Amint mendegélnek, az út mellett nyikorogni kezd egy odvas fűzfa. Megáll Gyurka, s azt kérdi a fűzfától:
– Talán bizony megvennéd ezt a bikát?
A fűzfa még jobban nyikorgott.
– Adsz érte negyven pengő forintot?
Még erősebben nyikorgott a fűzfa.
– Hát jól van – mondja Gyurka –, látom, hogy most nincs pénzed, majd két hét múlva erre járok, s akkor fizesd meg!
Azzal megkötötte a bikát a fához, s elment haza.
Kérdik otthon a bátyjai:
– No, te bolond, hol hagytad a bikát?
– Eladtam jó pénzért, negyven pengő forintért.
– Kinek, te világ bolondja?
– Egy fűzfának! Azt mondta, hogy két hét múlva meg is fizeti.
Hej, nagyot kacagnak a legények!
– Csak kacagjatok – mondta Gyurka –, megmutatom én, hogy lesz pénz!
Eltelik két hét, s a bolondos Gyurka elmegy a fűzfához. Mondja neki:
– Hé, fűzfa! Eljöttem a bika áráért, kitelt a két hét!
De a fűzfa csak hallgatott: nem fújt a szél most, nem is nyikorgott.
– Mit? Te nem is szólsz? Mindjárt fizesd meg azt a negyven pengő forintot, mert ha nem, rútul jársz!
Bizony, csak nem szólt a fűzfa.
Aj, megmérgelődik Gyurka, fogja a fejszéjét, s olyat vág a fára, hogy mindjárt kidőlt a gyökeréből. Hát, szerelmes Jézusom, mit lát a gyökér alatt? Egy üst aranyat!
– No – mondja Gyurka –, a negyven forintot elviszem az adósságba, a többit csak úgy.
Kiemelte az üstöt, hátára vetette, s szépen hazaeredt. Látják otthon a bátyjai a teméntelen sok aranyat: haj, de csak most fogja el igazán az irigység! Össze is súgnak-búgnak éjjel, hogy megölik azt a bolondot, s a pénzből ők majd ketten boldogan élnek. De Gyurka nem aludt, meghallotta, hogy miben mesterkednek a bátyjai, s még jó hajnalban fölkelt, s egyenesen a királyhoz ment panaszra.
Bemegy a királyhoz audenciára és elmondja panaszát, s mindent, hogy s mint történt. Ott volt a királynak a leánya is, akinek az volt a betegsége, hogy semmivel a világon meg nem tudták kacagtatni. Amikor a bolondos Gyurka panaszát hallotta, olyan hangosan elkacagta magát, hogy az egész udvar népe összefutott ijedtében.
– No, te legény – mondta most a király –, én megfogadtam, hogy annak adom a leányomat, aki meg tudja kacagtatni, legyen az akármiféle rendbeli ember fia. Én a szavamat meg is tartom, neked adom a leányomat fele királyságommal, a bátyáidat pedig karóba húzatom.
– Jaj, ne, felséges királyom – mondta a bolondos Gyurka –, talán nem is érdemesek olyan nagyra, fogadja be inkább őket béresnek!
– Hát legyen meg a te akaratod – szólt a király.
Tüstént nagy lakodalmat csaptak, olyat, hogy hét országra szólt, lakodalom után pedig az ifjú pár tojáshéjba kerekedett, a Küküllőn leereszkedett. Holnap legyenek a ti vendégeitek!