A Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön, mikor arra jártam, a sok-sok élmény- és meglepetésözönben arra lettem figyelmes, hogy minduntalan kétnyelvű feliratot látok. Még a hatalmas állomásépületen is ott kéklett a Ghimeş—Gyimes, de egyéb kétnyelvű névből is több van, mint Sepsiszentgyörgy leghosszabb utcáján, a csángó faluban kifüggesztett magyar nyelvű és szimbólumú választási plakátokról nem is szólva.
A legnagyobb magyar lakosú székely városnak titulált Sepsiszentgyörgy miatt, ahol annyi szó esik autonómiáról, kisebbségi, nyelvi jogokról, a Tarhavas alatti sokpatakos községben magamban pironkodtam. Tessék csak végigmenni bármelyik sepsiszentgyörgyi utcán, s tessék csak szégyenkezni azok helyett is, akik elfelejtenek az itt élő lakosság nyelvén szólni, románul is, magyarul is önökhöz. Persze, vannak kivételek is. A Sugás vendéglő és szálloda tulajdonosa és üzemeltetője Bécsből érkezett haza — egyébként háromszéki származású —, s lévén több évtizedes tapasztalattal rendelkező üzletember, tudja, miként kell a kuncsaftot nevén és nyelvén szólítani.
A minap temetésen voltunk Sepsikőröspatakon. Útban a temető felé egy távoli rokon elvesztése mellett azért is szomorkodhattunk, hogy a szövetkezeti épületen ölnyi betűkkel csak ilyesmiket olvashattam: TEXTILE, METALO-CHIMICE, AUTOSERVIRE, RESTAURANT, COFETĂRIE.
Uramisten! De elkelne itt s a többi háromszéki faluban-városban néhány gyimesbükki ember! De addig is, amíg erre sor kerül, látta-e valaki valamelyik polgármester- vagy tanácstagjelölt programjában, hogy ő aztán megválasztása esetén élne az anyanyelvhasználat jogával, s másokat is erre ösztönözne?
