Az egyre bővülő termékkínálat állandó kísértésnek teszi ki a kicsit és nagyot egyaránt. A birtoklási vágy párosul a bizonyítási vággyal, és ez ösztönzi sokszor a tárgy — autó, mobiltelefon, mikrohullámú sütő... — megszerzését, nem a tulajdonképpeni szükséglet.

Így történik meg, hogy a gyerek a tízóraipénzből játékot, édességet, rosszabb esetben cigarettát, italt vásárol. Pénzét fölösleges vagy éppen káros dolgokra költi, nem a szükségesekre, azért hogy felzárkózzék a többihez.

Ugyanez a gyerek gyakran tapasztalja a családban is a beosztás hiányát. Fizetéskor van étel bőven, sőt, drága ínyencségekre is futja, a hónap vége felé pedig már szinte éheznek. Telik a pénzből egy drága divatcikkre, de nem telik meleg ruhára, lábbelire. Aki figyel, ilyesmiket hallhat: ,,Nem tudtam ebben a hónapban félretenni az esküvőmre, mert az anyám egységet vett a pénzből." ,,Az anyám minden új kozmetikai terméket kipróbál, pedig alig van ennivalónk."

Az idő, az energia, a figyelem beosztásával sem jobb a helyzet. Társadalmunk a külsőségekre fektet minden hangsúlyt, hiszen ez kedvez a piacnak, aztán időnként rácsodálkozik a silány végeredményre.

Az elszegényedéssel párhuzamos rossz beosztást sokszor az elzüllés követi, az időhiányt a kapkodás és a minőség romlása, a szórakozás és a munka arányaiban történő eltolódás, az energiahiány pedig a végletekbe taszítja a megfontolatlant.

A jelenség világszinten megismétlődik az energiahordozók hiányában, az elhanyagolt, lerombolt környezetben, az élelmiszerhiányban, illetve -dömpingben, és még sorolhatnánk sok területét életünknek.

Amikor iskolai lövöldözéseknek, kábítószerezésnek, a szekták és a perverz cselekedetek megsokszorozódásának vagyunk tanúi, esetleg szenvedő alanyai, lassan elkezdjük keresni a bajok okát is.

Hát itt lenne az idő, hogy a felelős beosztású egyének, de az önmagunkért és családjaikért felelős felnőttek is felismerjék a változtatás szükségét, és tegyenek is érte.