Két szervezet mérkőzik ezentúl a magyar szavazók bizalmáért, egyik pártnak, másik szövetségnek nevezi magát. Érdemes elgondolkodni a szavak ironikus jelentésváltozásán.
A Pártról ugyanis, mint újonnan érkezettről, nyilvánvaló, hogy szövetséget szeretne kötni, ráadásul minél többekkel, lehetőleg az egész népcsoporttal, de csak pártként tudta üggyel-bajjal bejegyeztetni magát, ráadásul azt is négyéves vesszőfutás után. Míg a Szövetség verejtékes ígérgetéssel valamikori szavazói és hitele visszahódításán munkálkodik — itt tehát valakik felmondták az együttműködést, és azt újra létre kellene hozni —, különben ,,nagy baj" lesz: kevesebb képviselője jut be a szervezetnek a helyi tanácsokba, kevesebb polgármestere lesz, márpedig kellő túlsúly nélkül oda a reprezentativitás, oda a tárgyalóképesség, oda a kisebbségi közpénzek kezelésének monopóliuma, és ami azzal együtt jár.
Igen ám, de évtizede egyre többen állítják, a Szövetség teljesen elpártosodott — ezért nem csoda, hogy a versenytárs a pártnál jóval szélesebb alapokon álló önrendelkezés jelszavait ajánlja a választók figyelmébe.
Egy szűkülő és egy szélesedő bázis harca és játéka folyik hát a szemünk előtt.
Az okokat nyomozva, idézzük fel ama puskaporszagú napok emlékét. 1989 végén a géppisztolysorozatok zajának aláfestésétől kísérve bizony nem pártként, hanem a romániai magyarság önigazgatási óhajának talaján született meg a Szövetség mint valamennyi, bennünket illető kérdés és ügy igazgatásának leendő szerve, illetve e szervezeti keret elismertetésének eszköze. Állampótlóként, mondották, egy teljes társnemzeti társadalomalkotás igényével. Rendes alsó- és felsőházzal, jogszabály-alkotói felhatalmazással és végrehajtói attribútumokkal, lentről felfelé építkezéssel és egységes irányítással. Egy szabályos rabságból kilépő nép és nemzetrész önösszeszedésének jegyében és tervével kötött akkor szövetséget az erdélyi magyarság, s kezdte építeni a maga különlétét a mellesleg meg sem kérdőjelezett országos egységen belül. Az állam újjáépítésében ugyanis — a várható és kikerülhetetlen NATO- és EU-s integráció perspektívájában — reálisan elképzelhető volt — és ma is az — egy belső magyar önrendelkezés.
Igen ám, de a Szövetségre és népére rossz napok vártak. Az ország újrakonstruálását mások merőben eltérő módon gondolták el, s eléggé el nem ítélhető módon szabad kezet kaptak, akik abból kezdetben minket teljesen kirekeszteni akartak, s még a pogrom eszközéhez sem átallottak nyúlni. A magyarság számára megállt az idő, sőt, annál rosszabb dolgok is történtek, az 1995-ös tanügyi törvény például (de nem csupán az) gyalázatosabb volt a réginél, s tulajdonképpen égbekiáltó módon a ceausizmus gyakorlatát kodifikálta a fene nagy újdemokrácia nevében. No de csak rövid időre, a dolog ugyanis az európai beilleszkedés kényszerében annyira tarthatatlannak bizonyult, hogy hat-hét évi késéssel, de a rendszerváltás a magyarság számára is megkezdődött.
A baj az, hogy azóta is ott tartunk. A kezdeteknél. Csak a közvetlen elnyomás számolódott fel, a polgári másodrendűséget generáló rendszer fennáll, az asszimilációs nyomás kivédésére elégtelenek az eszközeink. Sem egyetem, sem kulturális autonómia, sem kisebbségi törvény, sem sok egyéb. Némi sminkelt országimázs, persze, van. Ki adta nevét eme szépítgetéshez?
Nos, a Szövetséggel nemhiába bontották fel sokan pont a szövetséget. Kormányban ülni (nem mintha nem lenne ott a helyünk!) hozhat hasznot a kisebbségek vezette helyhatóságoknak, iskoláknak stb., de ha ezzel a pillanatnyi engedménytevő csak eltéríteni kívánja az emancipációs mozgalmat céljától, s becsapni az európai közvéleményt, elhitetni magáról, hogy a kisebbség államalkotó, holott tilos önmagát megszerveznie — akkor ott már porhintés zajlik. A környezetvédelem például igazán általános érdek, de sikerei, ha azokért cserébe a magyar érdekérvényesítést tesszük zárójelbe, pótcselekvéseknél nem egyebek. Romániában a magyar kisebbségi kérdés alapjaiban megoldatlan — szemfényvesztésben válik cinkossá az, aki e játékban közreműködik, és a fölöttébb keskeny pászmán, melyen — pórázzal a nyakában — mozgást engedélyeztek számára, úgy viselkedik, mintha fesztelenségre lenne oka.
A pártszerűvé szűkült Szövetség és a pártformában jelentkező, korlátokat levető önépítés igénye közti választásunk napja közeledik.
