Az ember sohasem volt erős, kapcsolatok és szervezettség nélkül nem tud működni. Például egyedül nem tudunk élni, kell egy társ mellénk, így aztán közösen egy társadalomhoz tartozunk, és annak normáit követjük. Ez a mai helyzet, de ha jól belegondolunk, nem volt ez másképp régebb sem.
A történelem során a kezdetektől mostanáig mindig szükség volt társra, csoportra, társaságra, társadalomra, gyülekezetre. A családban is, mint minden csoportban, van egy vezető. Egyes emberek vezetők, másokat meg vezetni kell. A világban ez már elvesztette erejét... Na, de ennyi okos mondat után talán regéljek a lényegről.
A politizálás, politika azért is jött létre, mert szükség volt rá. A politika olyan rendszer világszerte, amely az államformák, a szervezetek, pártok gyűjtőfogalma — persze, ennél sokkal több, de én nem tudom, hogyan kell a fogalmat magyarázni. Még annyit elmondhatok, hogy ma sok ember számára hasznavehetetlen, pénznyelő embercsoport munkáját jelenti. 150 évvel ezelőtt még a politika szó a harcról, a területhodításról szólt. Ma már sokoldalú, sokszínű (vagy kétszínű), és számlálhatatlan fajtáját lehetne felsorolni.
Most a politika hatalmával csak a vallás veheti fel a versenyt. Viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy lassan keveredik össze a két dolog. Így a politika egy hitvallássá válik, a vallás szót meg felváltja lassan a valláspolitika. És itt felmerül a kérdés, hogy hova tart a világ, mert azért a politika ennek az útnak az Istene, ha már keveredünk. Én nem vagyok hozzáértő, és fogalmam sincs, hova fog ez vezetni, mi lesz a politikával... De van pár dolog, amibe jobb, ha bele sem megy az ember, ilyen ez is. Ami megnyugtat, hogy egyelőre úgysem tudok beleszólni a nagyok dolgaiba.
De akkor miért is foglalkozik a Kovakő (és vele együtt én is) ezzel a témával? Nem kell sokat gondolkodni, hiszen kilépsz a világba, és 75 százalékban máris ez vesz körül. Most a világot belesűrítem egy kis pontba a térképen, és ez lenne Szentgyörgy. Mert bizony a téma talán azért is aktuális, mert kis városunknak még a szmogja is a kampánytól fénylik, mely nem csak az utcák minden négyzetméterét beterítve fitogtatja erejét, hanem a legkisebbtől a legnagyobbig, a soványtól a kövérig, azaz minden ember szavaiban, gondolataiban. A hozzáértőtől a hozzá nem értőig mindenki ezen a témán lóg, és aki nem teszi, az hallgatja, így részese a KAMPÁNYNAK. Kiemeltem, mert szerintem ez a politikai tevékenységek talán legizgalmasabb, legszínesebb időintervalluma. Mert tudjuk, hogy manapság bizonyos időre választják legtöbb helyen a régiók vezetőit, nálunk ez a mandátum négy évről szól, s a választások előtti pár hónap kampányidőszak. A négyéves mandátum alatt rengeteg mindent meg lehet valósítani, hiszen stratégiákat kiépítve lehet vezetni a régiókat, de ezt a nulláról indulva nem könnyű. Na meg ha nem lépne fel az a ,,kis" probléma, ami világunk legnagyobb és kezelhetetlen gondja, ez pedig a konfliktus, az ellentét. Két ember között is lehetnek nézeteltérések, más vélemények, ilyenek vagyunk mi emberek, sokfélék. És mivel a mai politikai csoportok, a pártok emberekből állnak, akik véleményük kinyilvánítása után csoportosulnak, bizony egy-egy tömörülés ellentetétes nézeteket vall a másikéval. Csak, sajnos, a szavazópolgárok bizalmáért izzadó politikusok a három hónapos kampány leforgása alatt többet tesznek, mint az azt követő négy évben. De ez máshol sincs másképp, csak Európában sok helyen már jól élnek az emberek, és bár lenne, mit tenni, nem annyira szükséges intézkedések ezek, és senkinek sem tűnnek fel a hiányosságok. Így inkább a külpolitikára fektetik a hangsúlyt. Nálunk viszont a külpolitika fogalma Kökösig és vissza érvényes, mert a küldöttség az úton számtalan hiányosságba botlik, és azok orvoslása az elsődleges. No, de erre kíváncsian várunk, míg jön egy önkormányzat, és dolgozik.
Így a cikkem végén teret adok véleményemnek, miszerint nekem és talán sok középiskolásnak a vágya, hogy Sepsiszentgyörgyöt olyan önkormányzat vezesse, amely figyelembe veszi a fiatalokat. Ennél egyszerűbben nem is fogalmazhatna egy saját magára gondoló középiskolás...
Ferencz Áron
