Még a rossz idő miatt elmaradt szabadtéri vetélkedőket (pl. aszfaltrajz- és bicikliverseny) és a korosztályonként, egyénenként megoszló érdeklődést leszámítva sem maradt üres perce senkinek, és mindenki a legjobb tudását adta: a reneszánsz főzőcske káposztás sült kacsája után még Mátyás király is — aki több mesében, rajzban, még a színpadon is jelen volt — megnyalhatta volna a tíz ujját, a szülők olvasmányai mellé saját történeteiket, verseiket állították ki többen, egyik osztályban a nagymacskákról szerezhetett alapos ismereteket a betérő (még dzsungelt is berendeztek az asztalokon). Ezernyi gyermek több műfajban énekelhetett és táncolhatott, kergethette a labdát és drukkolhatott, dolgoztathatta kezét, eszét és szépérzékét, vagy egyszerűen csak bámulhatott és tapsolhatott felszabadultan, éppen akkor, amikor úgy tűnik, hogy a tanévnek sosem lesz már vége...