Amint a társulatvezető elmondta, azért tartotta fontosnak visszahívni Fehér Ferencet egy újabb közös munkára, mert a Kampf és a Személyazonosság című korábbi rendezései a szakma és a nagyközönség visszajelzései alapján is az utóbbi évek legsikeresebb előadásai voltak az M Stúdiónál, amelyekkel ma is turnézik a társulat.
Fehér Ferenc az új előadás mozgásvilágára, képi világára, hangulatára hívta fel a figyelmet, hisz a történet igen egyszerű: egy kis közösségről szól, akik egymás közt élik meg és próbálják túlélni mindennapjaikat. Mint mondta, annyi történeten alapuló produkciót láthatunk színházban és tévében egyaránt, hogy a mozgásszínházi előadásokban szereti elengedni a történetet, de ettől még értelmezhetőek a rendezései, mert minden koreográfia viszonyokon, helyzeteken alapul. „Sok előadást nézek világszerte, és régóta szerettem volna olyan mozgáselőadást készíteni, amely egészen eltér az átlagostól, így jutottam el a western világához” – vázolta röviden a rendező az előadás megszületésének ötletét, majd azt is elárulta, hogy „sok hülyéskedéssel”, nagyon jó hangulatban teltek a próbák, ami szerinte elengedhetetlen feltétele az alkotómunkának.
A rendező az M Stúdió csapatáról is beszélt, megállapította, hogy az első együttműködésük óta mozgásminőségben igen látványos fejlődésen mentek át a színészek, Deák Zoltán személyében pedig igen értékes új színfolttal gazdagodott a társulat. Végezetül azt is megjegyezte, hogy kicsit könnyebb neki táncosokkal dolgozni, mint színészekkel, mert a táncosok általában többet gyakorolnak, és nem akarnak minden mozgást megérteni, de az M Stúdiónál azért ilyen szempontból jobb a helyzet, ők közelebb állnak a mozgás nyelvéhez, mint a színészek általában.