Szerette a romantikát, a mély érzelmeket, de tudott kőkemény filmeket is készíteni. Így fért meg egymás mellett a hétfőn 73 éves korában Los Angelesben elhunyt amerikai filmrendező, Sydney Pollack életművében egymás mellett a Keselyű három napja és az Aranyoskám, A lovakat lelövik, ugye? és a Távol Afrikától.
Az orosz zsidó bevándorlóktól származó Pollack 1934. július 1-jén jött a világra az Indiana állambeli Lafayette-ben. Fogorvosnak készült, de a színház hamar elhódította, és húszévesen már a New York-i Neighborhood Playhouse-ban tanított drámaművészetet. A kamera mögötti karrierjét tévéfilmekkel kezdte, rendezett több epizódot az Alfred Hitchcock válogatta rövid krimikből is. Első mozis próbálkozásai westernek voltak, majd 1969-ben készítette el első maradandó munkáját: A lovakat lelövik, ugye? című film egy embertelen maratoni táncverseny története, Jane Fonda felejthetetlen alakításával a kor egyik legfeszültebb, a legmélyebb emberi bugyrokat feltáró filmje. Ezekben az években kezdődött hosszú, összesen hét filmre szóló együttműködése Robert Redforddal, aki egyben egyik legjobb barátja volt a magánéletben is. Redford volt a főszereplője többek között a Jeremiah Johnson (1972) és az Elektromos lovas (1979) című westerneknek, a Keselyű három napjának és a hét Oscar-díjjal kitüntetett Távol Afrikától (1986) című Karen Blixen-adaptációnak, továbbá emlékezetes duettet alakított Barbra Streisanddal az Ilyenek voltunkban (1973). Jutalomjátékot adott Dustin Hoffmannak az Aranyoskámban (1982), amelyben Hoffman állástalan színészként női szereppel szerzi vissza sikerét. Pollack maga is játszott benne, mint a színész ügynöke, Hoffman külön könyörgésére: a szerepébe magát teljesen beleélő színész heteken át rózsákat küldött a rendezőnek a következő szöveggel: ,,Kérlek, légy az ügynököm. Dorothy". Amúgy Pollack szívesen játszott más filmekben is, szerepelt például Woody Allen Férjek és feleségek, valamint Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című alkotásában, sőt, feltűnt a Maffiózók tévésorozatban is. Azt állította, csupán azért vállal filmszerepeket, hogy ennek ürügyén kikémlelje más rendezők módszereit.
Az 1990-es évektől, amikor rendezőként elkerülte a siker, elsősorban producerként jeleskedett (A tehetséges Mr. Ripley, Hideghegy). 1999-ben újraforgatta Billy Wilder régi sikerét, a Sabrinát. 2004-ben ő volt az első, aki játékfilmet forgathatott a New York-i ENSZ-palotában: ez volt az egyik utolsó munkája, és ezzel önmaga felé is lerótt egy adósságot, mivel restellte, hogy annyi időt töltött el New Yorkban, és soha nem járt a világszervezet központjában. 2007-ben még belefogott az Újraszámlálás című tévéfilmbe, amelyben a 2000-es amerikai elnökválasztás körüli bonyodalmakat akarta feldolgozni, de elhatalmasodó rákbetegsége miatt félbe kellett szakítani a munkát. Tavaly azonban még eljátszotta a Michael Clayton című film ügyvédjét, amelyben George Clooney ellenfele volt. ,,Sydney egy kicsit jobbá tette a világot, a filmeket, sőt, egy kicsit még a vacsorát is" ― mondta róla Clooney.
Az amerikai filmrendezők szervezete méltatásában a legalapvetőbb színész-rendezőnek nevezte Sidney Pollackot, olyan tehetséges filmalkotónak, ,,aki hagyta, hogy a párbeszédek és a jelenetek érzelmei önmagukért beszéljenek".
