Térfigyelő kamerák tanúsága szerint négy kislegény érkezett kedden délután Sepsiszentgyörgy főterére a városi művelődési ház irányából, majd négy óra tájékán megrongálták a jégsárkányt, pontosabban az évszámokat. A suhancok hátizsákosak, így vélhetően iskolából is jöhettek, a városháza közleményében „diákokként” említi a tetteseket.
Mint írják, azonosítani szeretnék a fiatalokat, egyelőre nem tesznek feljelentést, inkább arra kérik őket, jelentkezzenek személyesen a polgármesteri hivatal városimázs irodájában, ahol „tisztázhatják a rongálás körülményeit”. Magyarán, arra számítanak, hogy a kis jégvitézek bűnbánata erősebb lesz, mint rémült lapulási kényszerük.
A négy fiatal értelmetlen tette nagy felháborodást eredményezett. A nagy kérdés persze az, miért cselekedtek így, miért kellett megrongálniuk egy műalkotást? De mondhatnának bármit, lépésükre nincs elfogadható, racionális magyarázat. Unatkozhattak, feltűnésre vágyhattak, társadalmunk mentális nyomorának értelmezői hosszasan fejtegethetnék, mi lehet az oka e kamaszos brutalitásnak. Nincs ahol levezetniük fölös energiáikat, nem mozognak, nem szánkóznak, nincs elég tornaóra, ehelyett naphosszat rostokolnak az iskolapadban, majd otthon, számítógépes játékok előtt, hasonlók. Fogalmuk sincs arról, mi lenne, mi lehetne a dolguk, fogalmuk sincs arról, mi a szórakozás, mi a felelősség. És sorolható, mi mindent nem tudhatnak, így csak lézengenek, csak belebotlanak ebbe-abba, s jobb híján rongálnak. Minden irányból érkeznek az ingerek, s nem tudnak mit kezdeni velük.
És mégsem e kis ostoba, tudatlan jégtörő vitézek azok, kik leginkább hibáztathatók. Tettük indítékáról mindazokat meg kellene kérdezni, akik nem tanították meg őket arra, hogy miért vannak a világon.
