Most, hogy megjelentek Reményik Sándor hátrahagyott versei s utána egy többé-kevésbé teljesnek mondható gyűjtemény (,,összes versei"), cikkei, jegyzetei esszéi, tanulmányai, levelezése Olosz Lajossal, más levelei még régebben a Marosi Ildikó szerkesztette Erdélyi Szépmíves Céh Levelesládája (1924 —1944) című gyűjteményben, majd a Molter-leveleskönyvekben és egy évtizede a Kisgyörgy Réka szerkesztette Emlékkönyv, a Nap Kiadó sorozatában megjelenő, Dávid Gyula szerkesztette antológia (R. S. emlékezete) mintegy felteszi az i-re a pontot.
Hozzáférhetővé téve számos dokumentumot, levelet, vallomást, a korabeli folyóiratok és napilapok évfolyamaiból előbányássza a szinte hozzáférhetetlen, Reményikről szóló kritikákat, tanulmányokat, cikkeket, esszéket. Most már elkerülhetetlenül egy monográfiának kellene következnie. Ez most születhet meg, amikor az életmű, a versek, tanulmányok, cikkek s levelek nagy részben megjelentek, s újra kiadták az R. S. lírájáról szóló fontosabb irodalmat. Németh László beszédes című, Dávid Gyula válogatásában is megjelenő, Mégis ő az erdélyi költő című tanulmányában örök érvényűen szögezte le azt az alaptételt, amely egy nagy monográfia kiindulópontja is lehet. ,,R. S. típusa a jóakaratú, nemes beugróknak. Az erdélyi katasztrófa dörejéből először az ő dalai emelkedtek mint életet hirdető, bár vijjogó madarak. A Fagyöngyök költője s Rilke fordítója saját bevallása szerint minden ereje megfeszítésével font gyönge idegeiből hajókötelet. De hajó kellett a rettentő vizek fölé, új árvízi hajós, aki a remények roncsait fölvegye. (…) De R. több volt, mint programlírikus. Az érdemen felül hullt babér záporában megemlékezett önmagáról, s redukálta a közélet költőjének hangos szerepét, önmagát kezdte magyarázni. Megcsinálta a maga R.-szobrát, s ebben a kevesebb tapsra, de több elismerésre jogosító vállalkozásában igazi poéta lett..." Németh ezt 1927-ben írta, R.-nek még tizennégy éve volt, hogy igazolja a megállapításokat, eljutva az erőszakot tagadó, nyíltan antifasiszta ,,korszerűtlen versekig"... Halála után mégis évtizedekre kitűnt a képből. Hogy miért, olvasható a gyűjteményben Nagy István harcos és ostoba pamfletje. R. S. a magyar polgárság nacionalista költője, ahol csak úgy záporozik az elfogult, indokolatlan vád. Az Utunk ötvenhatos Nézzünk hát szembe sorozatában, egy kritikus saját verssorát fordítva ellene, ,,omló világ árnyék kapitányának" nevezte, s csak 1983-ban jelent meg egy válogatás verseiből némi antológiabéli előzmények után a Kriterion Romániai Írók sorozatában, Kántor Lajos előszavával. De előzőleg, 1980-ben Marosi Péter írt meggondolkodtató vitacikket az Utunkban (szerepel a gyűjteményben): ,,Trója történetében Kasszandra tragikuma megelőzi Hekabéét (trójai királyné, aki a leghangosabban gyászolt városa és családja pusztulása után. — B. L.), R.-nél a sorrend megfordul. Ő előbb éli át Hekabé kínját, s csak élete végén válik Kasszandrává." (Trójai királylány, aki tragikusan, mindenkinél előbb ismeri fel és hirdeti Trója végzetét, de próféciája pusztába kiáltott szavak tömkelege marad… — B. L.) Igen, itt a pályaív, amelyre példásan lehetne építeni az immár elkerülhetetlen monográfiát.
Lehet, mert kell. Reményik Sándor emlékezete. Válogatta, szerkesztette és összeállította Dávid Gyula. Nap Kiadó, 2007