Az észak-olasz nagyvárosban az országos átlagnál magasabb a születések száma, ugyanakkor a nők foglalkoztatási aránya is. Ezért is akarják orvosolni a szülés utáni depressziót, amely fokozottabban érinti azokat, akiknek meg kell osztaniuk magukat pályájuk, a gyerek és a házi teendők között. Roberta Anniverno, a város depressziós zavarokkal foglalkozó központjának vezetője egy ausztráliai utazása során Sydney-ben látott a parkokban a fák megölelésére szólító táblákat, és észrevette, hogy a nők, akik gyermekükkel az oldalukon a fűben hevernek, békességet árasztanak. Így született meg Milánóban is a program, amelynek keretében a parkokban hasonló tettre ösztönzik a kismamákat, és találkozókat szerveznek pszichiáterekkel, pszichológusokkal ― írta a Corriere della Sera olasz napilap. ,,Az ausztráliai őslakosság mítoszai abban a hitben gyökereznek, hogy minden egy hatalmas erőforrásból, az anyaföldből születik. A természettel való kapcsolat annak, akinek kisbabája született, azt is jelenti, hogy időt szakít magának arra, hogy nyugodtan saját gondolatainak szenteljen egy kis időt. A növények az életet szimbolizálják. A fák átölelésével az egyensúlyát találhatja meg újra az ember" ― magyarázta Anniverno asszony.

Régi faölelgető Romano Battaglia író, aki példája annak, hogy a módszer nemcsak kismamáknak ajánlatos. Gyerekkora óta a fenyőerdőbe jár feltöltődni. Úgy érzi, hogy a növények mágneses erőt sugároznak. Mauro Corona, aki szintén író, ugyancsak híve ennek a terápiának, de szerinte nem mindegy, hogy milyen fát ölelünk át. A kismamáknak a fenyőt javasolja, mert ,,szép, kedves, a gyantája illatos, visszaadja az elveszett erőt". Hangulatunk szerint is más-más fát kell választanunk. Szomorúság ellen a legjobb az olajfa, nyugalmat, békességet ad. Ő, ha huncutság bujkál benne, ,,a szép és intelligens tölgyet" öleli át. Egyébként úgy véli, minden embertípusnak megvan a maga fája. Számára Berlusconi diófa, Prodi fenyő. Ő maga gyertyán, ,,nyakas, túlérzékeny, magányos".